Te jó ég, micsoda pocsék cím! Mi az, hogy ne legyek hulladékmentes? No és az óceánon úszó szeméthegyek, a haldokló teknősök és delfinek?! Néhány évtized és mind belefulladunk a saját szemetünkbe, mi az, hogy ne legyünk hulladékmentesek?
Természetesen nem erről van szó.
Hisz az előző posztban már tisztáztuk, hogy a hulladék csökkentés valóban egy meghatározó dolog a környezetvédelemben. Beszéltünk arról is, hogy mennyien követik és ez milyen jó és felsoroltam egy csomó előnyét is... ha azonban kicsit közelebbről, távolabbról, jobbról-balról is megnézzük, akkor pont ezekről az előnyökrő derül ki, hogy egyben a hulladékmentesség legnagyobb csapdái is... de szószaporítás helyett inkább kezdjünk bele.
Bár a hulladékmentesség nem egyenlő a műanyagmentességgel, a valóságban úgy tűnik, nagyonis kéz a kézben járnak. Hulladékmentes fórumokon szinte napi téma, hogy az egyszer használatos műanyagoknak milyen - szintén egyszer használatos - természetes alternatívái vannak. Mindez valahol érthető. Hisz amit el lehet égetni, komposztálni, abból biztos nem lesz szeméthegy.
A műanyag rossz. Ugye? Persze-persze tudunk néhány kivételt: orvosi eszközök, telefonok, számítógépek, mára kikerülhetetlen, fontos részei az életünknek+. Sőt talán még a kedvenc kulacsunk is műanyagból van, de ezeket leszámítva a műanyagnak elképesztően sok bűntett van már a számláján: nem elég, hogy környezetszennyező kőolajból készül, de egy teljesen természetellenes anyag; szinte soha nem bomlik le, legfeljebb apró, még kezelhetetlenebb darabokra esik szét. Ott van midenhol: a vizeinkben, az erdeinkben, úton-útfélen, mikroműanyagként még az állatainkban, ételeinkben sőt talán (nem, nem talán) bennünk is. Látjuk, ahogy állatok szenvednek és halnak meg tőle, látjuk ahogy szemétszigetek borítják az óceánjainkat.
A helyzet az, hogy nem véletlen, hogy műanyagokkal árasztottuk el szerencsétlen bolygónkant. A műanyag egy nagyon egyszerűen, olcsón előállítható anyag. És nem azért olcsó, mert éhbérért dolgozó bangladesi gyerekek csinálják, mint a fast fashion ruhákat, hanem mert tényleg kevesebb a nyersanyag és energia igénye, mint "zöldebb" társainak. És ha mindez nem lenne elég, cserébe még baromi tartós is (hisz pont ez vele a gond). Összességében elmondató, hogy amennyiben 7,5 milliárd embert akarunk ellátni ezen a bolygón a mostani vagy ahhoz hasonló igényekkel, akkor a műanyag (egyelőre) egyszerűen megkerülhetetlen.
A karbonlábnyommal sokat fogsz találkozni ebben és a következő bejegyzésben is, úgyhogy érdemes kicsit átbeszélni, mennyire is lehet egy termék környezetre gyakorolt hatását egyetlen számban kifejezni (Hisz elsőre az emberben azért megszólal a tudatosság vészcsengője, hogy a környezetvédelem nagyon nem csak arról szól, hogy mennyi CO2-t pöfögtetünk a légkörbe, hanem ezernyi más dologról is).
Ez az ellenvetés részben igaz, bár abba azért megegyezhetünk, hogy környezetvédelmi problémáink közül jelenleg a legnagyobb fenyegetést igenis ez jelenti. Nem, nem csak a CO2, pláne nem csak a közvetlenül a légkörbe juttatott CO2. A karbonlábynom viszont nem is csak ezt jelenti, hanem minden üvegházhatású gáz kibocsátását. Nem csak amit közvetlen, hanem a termék termelésével, használatával és hulladékkezelésével közvetve is a légkörbe engedünk. Így azért már látható, hogy végső soron elég jó mérőszám. Természetesen nem mindentudó, van amit nem lehet karbonlábnyomban meghatározni, ezekre később vissza is fogok térni, de most lássuk, hogy áll a műanyag a nagy karbonlábnyom versenyben.
A textil, papír, üveg, fém és társai rendkívűl jól működtek évszázadokon keresztül. Ott van például nagy kedvencünk a textil: A falu szélén termett a len vagy a gyapot, learatták, szőttek, varrtak, stb és már kész is volt az életre szóló kis szütyőjük. Aztán történt egy "kis változás" és hirtelen 7,5 milliárdan lettünk, és ha ez nem lenne elég, már egyáltalán nem elégszünk meg egyetlen szütyővel egy életre, mert kell mindenkinek a családban, nomeg egybe nem is fér be a heti nagybevásárlás, vagy ha bele is fér, tuti nem bírja néhány évnél tovább... szóval sok kell belőle, ezért sokkal több helyen, sokkal több lent, gyapotot és hasonlót termesztünk. Azért, hogy sok nőjjön jól agyon permetezzük, és hogy gyorsabban végezzünk vetőgépekkel vetjük, arató gépekkel aratjuk, szövőgépekkel szőjük és varrógépekkel varrjuk. Közben rengeteg vízzel öntözzük és mossuk ki belőle a rengeteg vegyszert... elhasználunk egy csomó energiát, vizet, kőolajat és termőföldet. Mindeközben a kevésbé ökotudatos társaink műanyagot vesznek, ami a vászonszatyrunkhoz használt kőolaj töredékéből (pontosabban annak kidobandó melléktermékéből) vagy újrahasznosított műanyagból készült.
Nekik van igazuk? Természetesen nem... de ez nem jelenti, hogy nekünk, viszont igen.
A legfőbb probléma a műanyagokkal akkor kezdődik, mikor a környezetbe kikerülnek. Onnantól kezelhetetlenné válnak és lebomlani meg elképesztően soká fognak.
Mivel nem állhatunk ott minden egyes műanyagzacskó, szívószál és PET-palack mellett, hogy a szelektívbe (vagy legalább a kukába) dobjuk, így a műanyagok drasztikus visszaszorítása valóban rendkívül fontos lépés a kereskedelemben és világszinten.
Mindent meg kell tenni, hogy az embereknek sokkal kevesebb lehetősége legyen a műanyag vackokat szanaszéjjel dobálni a világban és ahol csak lehet tartósabb megoldásokat keresni.
- az alapanyag előélete: bár triviális - mivel ez szokott az első ellenérv lenni - inkább egyből tisztázom: a fentiek csak és kizárólag a teljesen új termékekre és alapanyagokra vonatkoznak. Ha a nagyi régi függönyéből varsz zsákocskát, vagy a kertben növő csalánból szövöd a vásznat, akkor a texil szatyor mérföldekkel fogja megelőzni a műanyagot.
- a vásárlásod szavazat: néha érdemes erre is gondolni. Tény, hogy egy papir zacskó nagyobb ökológiai labnyommal jár, sőt újra se tudod nagyon használni. De tudva, hogy a műanyag zacskók többségének mi az utóélete, gondolhatod úgy, hogy jobb, ha a sarki pékségben mégiscsak papírban adják a pogácsát... ebben az esetben (ha már nem vittél saját zsákot) és úgy látod, nyugodtan adj egy szavazatot a papírra.
- szemléletformálás: bár a fentiek miatt ez könnyen visszájára fordulhat , de kétségtelen tény, hogy egy mutatós vászontáskával vásárolgatva jobban "érzékenyíthetjük" környezetünket a hulladékmentességre, mint egy ezredszerre újra használt, gyűrött, napszítta, kissé lyukacsos műanyag. reklámszatyorral, amin már alig-alig kivehető a Csemege Julius Meinl emblémája :) Pedig utóbbi bizonyára sokkal környezetbarátabb alternatíva.
- érzelmi hatás: Emberek vagyunk, nem robotok. Az előző posztban írtam a tárgyak érzelmeinkre és ezáltal szokásainkra gyakorolt hatásáról. Egy természetesebb táskába pakolva ezerszer könyebb csak természetes, egészséges, helyi, hulladékmentesebb, stb-stb cuccokat pakolni. Egy randa műanyagszatyrot szorongatva az embert sokkal könnyebben elönti a "tök mindegy" érzés. Ez azért összeségében egyáltalán nem elhanyagolható indok.
Környezettudatosságom minusz egyedik lépése az volt, aminél tovább sokan nem is jutunk, hogy a műanyagot szelektívbe kell dobni és akkor már jók is vagyunk. A műanyag ebben a megközelítésben az egyik legjobban kezelhető, igazi "jó" szemét. Megvesszük, használjuk, kidobjuk és már kész is az új műanyag... remek, nem? Persze, hogy nem..
Ahogy az ember elkezdi beleásni magát mélyebben a dolgokba, szépen kibújik a szög a zsákból. Rájön, hogy a műanyag elképesztően kis százalékát hasznosítják újra, az újrahasznosításnak elég nagy energia- és vízigénye van, környezetszennyező és a végeredmény majdnem mindig csak silányabb minőségű műanyag lehet. Így végül a műanyag szép lassan kikerül a jó szemét szerepkörből és aztán, ahelyett, hogy a semleges szerepben túl sokat időzne, pillanatok alatt ősellenséggé válik.
Aminap olvastam valakitől valahol egy olyan megjegyzést, hogy az ő kommunális szemetese mennyivel "jobb" összetételű másokénál, akik nem környezettudatosak... Nem tértünk ki rá, hogy mire gondolt, mert nem akartam "ökotrollkodni", de valahogy mégis megmaradt bennem és azóta is sokszor találkoztam azzal, hogy az emberek "zöldíteni" próbálják a kommunális szemetüket... Dehát mit számít az összetétel? A mennyisége lehet kevesebb, persze, de hogy az összetétele jobb? Nehezen...
Ha bambszfogkefét, luffa szivacsot és papírszalvétát dobunk a kommunálisban az semmivel sem jobb, mintha bármi mást. A szeméttelepnek és a szemétégetőnek ugyanis tökéletesen mindegy. Az, hogy a sok műanyag és vegyszer között a világtól - jó esetben - teljesen elzárva a Te szemeted lebomlik vagy sem (nem fog) az tökéletesen lényegtelen. Ha lebomlik is... a természetbe soha nem fog visszakerülni, tehát csak annyit érünk vele, hogy értékes kis földkupacok lesznek egy szeméttelep kellős közepén. Ahelyett, hogy az erdőben táplálnák a fákat.
Nem. Jó és rossz (kommunális) szemét nem létezik.
Szelektálható és nem szelektálható szemét létezik. A szelektálhatóak között már sokkal inkább lehet különbséget tenni, de az egy másik téma. A lényeg, hogy a kommunális szemeted csak akkor lesz zöldebb, ha kevesebb és/vagy jobban tömöríthető, így kevesebb helyet foglal a szeméttelepen.
Vannak esetek azonban, ahol nagy eséllyel mégiscsak a műanyag a jobb választás.
Lássunk párat:
Szívószál: Műanyagon belül is a legfőbb ellenség az a szerencsétlen szívószál. Nagyrészt joggal mert totál felesleges, egyszer használatos vacak. De ha úgy alakul, hogy mindenképpen szükséged van rá, de csak rövidtávon, akkor számodra mégiscsak a műanyag a legjobb megoldás. Mosd el, használd amíg tudod és szükséges, ne vegyél felesleges, egyszer használható trendi papír szívószálat. Igen, nekem is tetszik, tök menő és szép csíkos, de hagyjuk meg a részeg szemetelő fiataloknak és a tengerparti kávézóknak, hogy inkább azt dobálják el a műanyag helyett. Te viszont nyugodtan használd a lehető legegyszerűbben beszerezhető, egyszerű műanyagot.*
Szemeteszsák: Könyörgöm NE! Ne vegyél teljesen feleslegesen, kukoricából és hasonlókból készült komposztálható szemeteszsákot a kommunális hulladéknak. Egyrészt azon a kukorica földön étel is nőhetne, másrészt a szeméttelepen és az égetőben egészen biztos lehetsz benne, hogy nem fog lebomlani, de még simán az erdőben sem, ugyanis a legtöbb ilyen anyag csak ipari komposztálókban bomlik le. Ha mindenképp kerülni akarod a műanyagot (helyes(!)), akkor béleld ki újságpapírral a szemetest, vagy használj olyan zacskót, ami eleve hulladék (lopj a nagyi 2000 darabos zacskógyűjteményéből, vagy ilyesmi)
Pót-szatyor: Természetesen egy (két-három?) textilszatyor nem hiányozhat egy öko-háztartásból (lehetőleg használt anyagból varrva), de ha véletlenül otthon hagytad (Te jó ég, hogy merészelted?!?! :) :) ), akkor nyugodtan vegyél egy műanyagot. Ezer féle képpen el lehet használni, még ha szemeteszsák lesz belőle is jobb, mint feleslegesen textilt, vagy a kevésbé strapabíró fajta papírt venni.
Bármi, amit rendelni kell:
Bambuszfogkefe, komposztálható mosogatószivacs, fa portörlő... tök jók. Ha van komposztod. Viszont ritkán kapni a sarki kisboltban vagy a nagybevásárlás során (néha azért igen, járj nyitott szemmel! :) ) marad a rendelés. Ha amúgy is rendelnél, az még oké, de csakúgy utaztatni szerencsétlent a nagy világban, nem túl szerencsés és sokkal nagyobb környezeti terheléssel jár, mint venni egy műanyagot és később kidobni a kukába.
Természetesen nem erről van szó.
Hisz az előző posztban már tisztáztuk, hogy a hulladék csökkentés valóban egy meghatározó dolog a környezetvédelemben. Beszéltünk arról is, hogy mennyien követik és ez milyen jó és felsoroltam egy csomó előnyét is... ha azonban kicsit közelebbről, távolabbról, jobbról-balról is megnézzük, akkor pont ezekről az előnyökrő derül ki, hogy egyben a hulladékmentesség legnagyobb csapdái is... de szószaporítás helyett inkább kezdjünk bele.
A főgonosz szerepében: a műanyag
Bár a hulladékmentesség nem egyenlő a műanyagmentességgel, a valóságban úgy tűnik, nagyonis kéz a kézben járnak. Hulladékmentes fórumokon szinte napi téma, hogy az egyszer használatos műanyagoknak milyen - szintén egyszer használatos - természetes alternatívái vannak. Mindez valahol érthető. Hisz amit el lehet égetni, komposztálni, abból biztos nem lesz szeméthegy.
A műanyag rossz. Ugye? Persze-persze tudunk néhány kivételt: orvosi eszközök, telefonok, számítógépek, mára kikerülhetetlen, fontos részei az életünknek+. Sőt talán még a kedvenc kulacsunk is műanyagból van, de ezeket leszámítva a műanyagnak elképesztően sok bűntett van már a számláján: nem elég, hogy környezetszennyező kőolajból készül, de egy teljesen természetellenes anyag; szinte soha nem bomlik le, legfeljebb apró, még kezelhetetlenebb darabokra esik szét. Ott van midenhol: a vizeinkben, az erdeinkben, úton-útfélen, mikroműanyagként még az állatainkban, ételeinkben sőt talán (nem, nem talán) bennünk is. Látjuk, ahogy állatok szenvednek és halnak meg tőle, látjuk ahogy szemétszigetek borítják az óceánjainkat.
A műanyag jelenléte és kiírthatatlansága egyértelműen a környezetszennyezés legeslegkézzelfoghatóbb jelensége.És pont ez a probléma. A műanyag hibái olyan egyértelműek és látványosak, hogy legtöbben már réges régen jó mélyen és visszavonhatatlanul bevéstük az agyunkba, hogy a műanyag maga a megtestesült ördög. Ezek után, ha bármilyen cikkel, információval találkozunk, ami ebbe a képbe nem illeszthető be, automatikusan tagadunk, hárítunk, hátde'-zünk, ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra és átgondolnánk pár dolgot.
A helyzet az, hogy nem véletlen, hogy műanyagokkal árasztottuk el szerencsétlen bolygónkant. A műanyag egy nagyon egyszerűen, olcsón előállítható anyag. És nem azért olcsó, mert éhbérért dolgozó bangladesi gyerekek csinálják, mint a fast fashion ruhákat, hanem mert tényleg kevesebb a nyersanyag és energia igénye, mint "zöldebb" társainak. És ha mindez nem lenne elég, cserébe még baromi tartós is (hisz pont ez vele a gond). Összességében elmondató, hogy amennyiben 7,5 milliárd embert akarunk ellátni ezen a bolygón a mostani vagy ahhoz hasonló igényekkel, akkor a műanyag (egyelőre) egyszerűen megkerülhetetlen.
A(z egyik) kulcsszó: a karbonlábnyom
A karbonlábnyommal sokat fogsz találkozni ebben és a következő bejegyzésben is, úgyhogy érdemes kicsit átbeszélni, mennyire is lehet egy termék környezetre gyakorolt hatását egyetlen számban kifejezni (Hisz elsőre az emberben azért megszólal a tudatosság vészcsengője, hogy a környezetvédelem nagyon nem csak arról szól, hogy mennyi CO2-t pöfögtetünk a légkörbe, hanem ezernyi más dologról is).
Ez az ellenvetés részben igaz, bár abba azért megegyezhetünk, hogy környezetvédelmi problémáink közül jelenleg a legnagyobb fenyegetést igenis ez jelenti. Nem, nem csak a CO2, pláne nem csak a közvetlenül a légkörbe juttatott CO2. A karbonlábynom viszont nem is csak ezt jelenti, hanem minden üvegházhatású gáz kibocsátását. Nem csak amit közvetlen, hanem a termék termelésével, használatával és hulladékkezelésével közvetve is a légkörbe engedünk. Így azért már látható, hogy végső soron elég jó mérőszám. Természetesen nem mindentudó, van amit nem lehet karbonlábnyomban meghatározni, ezekre később vissza is fogok térni, de most lássuk, hogy áll a műanyag a nagy karbonlábnyom versenyben.
A textil, papír, üveg, fém és társai rendkívűl jól működtek évszázadokon keresztül. Ott van például nagy kedvencünk a textil: A falu szélén termett a len vagy a gyapot, learatták, szőttek, varrtak, stb és már kész is volt az életre szóló kis szütyőjük. Aztán történt egy "kis változás" és hirtelen 7,5 milliárdan lettünk, és ha ez nem lenne elég, már egyáltalán nem elégszünk meg egyetlen szütyővel egy életre, mert kell mindenkinek a családban, nomeg egybe nem is fér be a heti nagybevásárlás, vagy ha bele is fér, tuti nem bírja néhány évnél tovább... szóval sok kell belőle, ezért sokkal több helyen, sokkal több lent, gyapotot és hasonlót termesztünk. Azért, hogy sok nőjjön jól agyon permetezzük, és hogy gyorsabban végezzünk vetőgépekkel vetjük, arató gépekkel aratjuk, szövőgépekkel szőjük és varrógépekkel varrjuk. Közben rengeteg vízzel öntözzük és mossuk ki belőle a rengeteg vegyszert... elhasználunk egy csomó energiát, vizet, kőolajat és termőföldet. Mindeközben a kevésbé ökotudatos társaink műanyagot vesznek, ami a vászonszatyrunkhoz használt kőolaj töredékéből (pontosabban annak kidobandó melléktermékéből) vagy újrahasznosított műanyagból készült.
Nekik van igazuk? Természetesen nem... de ez nem jelenti, hogy nekünk, viszont igen.
 |
| Táskák karbonlábnyoma az egyszer használatos műanyaghoz képest. (Azaz, hányszor kll használnod, hogy környezetkímélőbb legyen) |
A legfőbb probléma a műanyagokkal akkor kezdődik, mikor a környezetbe kikerülnek. Onnantól kezelhetetlenné válnak és lebomlani meg elképesztően soká fognak.
Mivel nem állhatunk ott minden egyes műanyagzacskó, szívószál és PET-palack mellett, hogy a szelektívbe (vagy legalább a kukába) dobjuk, így a műanyagok drasztikus visszaszorítása valóban rendkívül fontos lépés a kereskedelemben és világszinten.
Mindent meg kell tenni, hogy az embereknek sokkal kevesebb lehetősége legyen a műanyag vackokat szanaszéjjel dobálni a világban és ahol csak lehet tartósabb megoldásokat keresni.
Ugyanakkor a saját házunk táján - ott ahol gondoskodunk arról, hogy megfelelően legyenek használva, szelektálva, megsemmisítve - környezetvédlmi szempontból teljesen felesleges a műanyagokat teljes tiltólistára tenni.Ahogy a fenti képen is láthatjátok: teljes életciklusra (a gyártás első lépéstől a hulladékkezelésig) nézve a műanyag jóval kisebb terhet ró a környezetre, mint "zöld" társai.
Ami karbonlábnyomban nem mérhető
Ugyanakkor természetesen van sok egyéb tényező is, amit érdemes figyelembe venni, mielőtt visszatérünk a műanyaghoz.- az alapanyag előélete: bár triviális - mivel ez szokott az első ellenérv lenni - inkább egyből tisztázom: a fentiek csak és kizárólag a teljesen új termékekre és alapanyagokra vonatkoznak. Ha a nagyi régi függönyéből varsz zsákocskát, vagy a kertben növő csalánból szövöd a vásznat, akkor a texil szatyor mérföldekkel fogja megelőzni a műanyagot.
- a vásárlásod szavazat: néha érdemes erre is gondolni. Tény, hogy egy papir zacskó nagyobb ökológiai labnyommal jár, sőt újra se tudod nagyon használni. De tudva, hogy a műanyag zacskók többségének mi az utóélete, gondolhatod úgy, hogy jobb, ha a sarki pékségben mégiscsak papírban adják a pogácsát... ebben az esetben (ha már nem vittél saját zsákot) és úgy látod, nyugodtan adj egy szavazatot a papírra.
- szemléletformálás: bár a fentiek miatt ez könnyen visszájára fordulhat , de kétségtelen tény, hogy egy mutatós vászontáskával vásárolgatva jobban "érzékenyíthetjük" környezetünket a hulladékmentességre, mint egy ezredszerre újra használt, gyűrött, napszítta, kissé lyukacsos műanyag. reklámszatyorral, amin már alig-alig kivehető a Csemege Julius Meinl emblémája :) Pedig utóbbi bizonyára sokkal környezetbarátabb alternatíva.
- érzelmi hatás: Emberek vagyunk, nem robotok. Az előző posztban írtam a tárgyak érzelmeinkre és ezáltal szokásainkra gyakorolt hatásáról. Egy természetesebb táskába pakolva ezerszer könyebb csak természetes, egészséges, helyi, hulladékmentesebb, stb-stb cuccokat pakolni. Egy randa műanyagszatyrot szorongatva az embert sokkal könnyebben elönti a "tök mindegy" érzés. Ez azért összeségében egyáltalán nem elhanyagolható indok.
A jó és a rossz szemét legendja
Kicsit közeledjünk az eredeti témához, a hulladékmentességhez.Környezettudatosságom minusz egyedik lépése az volt, aminél tovább sokan nem is jutunk, hogy a műanyagot szelektívbe kell dobni és akkor már jók is vagyunk. A műanyag ebben a megközelítésben az egyik legjobban kezelhető, igazi "jó" szemét. Megvesszük, használjuk, kidobjuk és már kész is az új műanyag... remek, nem? Persze, hogy nem..
Ahogy az ember elkezdi beleásni magát mélyebben a dolgokba, szépen kibújik a szög a zsákból. Rájön, hogy a műanyag elképesztően kis százalékát hasznosítják újra, az újrahasznosításnak elég nagy energia- és vízigénye van, környezetszennyező és a végeredmény majdnem mindig csak silányabb minőségű műanyag lehet. Így végül a műanyag szép lassan kikerül a jó szemét szerepkörből és aztán, ahelyett, hogy a semleges szerepben túl sokat időzne, pillanatok alatt ősellenséggé válik.
Aminap olvastam valakitől valahol egy olyan megjegyzést, hogy az ő kommunális szemetese mennyivel "jobb" összetételű másokénál, akik nem környezettudatosak... Nem tértünk ki rá, hogy mire gondolt, mert nem akartam "ökotrollkodni", de valahogy mégis megmaradt bennem és azóta is sokszor találkoztam azzal, hogy az emberek "zöldíteni" próbálják a kommunális szemetüket... Dehát mit számít az összetétel? A mennyisége lehet kevesebb, persze, de hogy az összetétele jobb? Nehezen...
Ha bambszfogkefét, luffa szivacsot és papírszalvétát dobunk a kommunálisban az semmivel sem jobb, mintha bármi mást. A szeméttelepnek és a szemétégetőnek ugyanis tökéletesen mindegy. Az, hogy a sok műanyag és vegyszer között a világtól - jó esetben - teljesen elzárva a Te szemeted lebomlik vagy sem (nem fog) az tökéletesen lényegtelen. Ha lebomlik is... a természetbe soha nem fog visszakerülni, tehát csak annyit érünk vele, hogy értékes kis földkupacok lesznek egy szeméttelep kellős közepén. Ahelyett, hogy az erdőben táplálnák a fákat.
Nem. Jó és rossz (kommunális) szemét nem létezik.
Szelektálható és nem szelektálható szemét létezik. A szelektálhatóak között már sokkal inkább lehet különbséget tenni, de az egy másik téma. A lényeg, hogy a kommunális szemeted csak akkor lesz zöldebb, ha kevesebb és/vagy jobban tömöríthető, így kevesebb helyet foglal a szeméttelepen.
Adj esélyt a műanyagnak
A fentieket összefoglalva tehát: a műanyaggal nem a léte a gond, hanem a mértéktelen használata és az, hogy nem jól használjuk.Vannak esetek azonban, ahol nagy eséllyel mégiscsak a műanyag a jobb választás.
Lássunk párat:
Szívószál: Műanyagon belül is a legfőbb ellenség az a szerencsétlen szívószál. Nagyrészt joggal mert totál felesleges, egyszer használatos vacak. De ha úgy alakul, hogy mindenképpen szükséged van rá, de csak rövidtávon, akkor számodra mégiscsak a műanyag a legjobb megoldás. Mosd el, használd amíg tudod és szükséges, ne vegyél felesleges, egyszer használható trendi papír szívószálat. Igen, nekem is tetszik, tök menő és szép csíkos, de hagyjuk meg a részeg szemetelő fiataloknak és a tengerparti kávézóknak, hogy inkább azt dobálják el a műanyag helyett. Te viszont nyugodtan használd a lehető legegyszerűbben beszerezhető, egyszerű műanyagot.*
Szemeteszsák: Könyörgöm NE! Ne vegyél teljesen feleslegesen, kukoricából és hasonlókból készült komposztálható szemeteszsákot a kommunális hulladéknak. Egyrészt azon a kukorica földön étel is nőhetne, másrészt a szeméttelepen és az égetőben egészen biztos lehetsz benne, hogy nem fog lebomlani, de még simán az erdőben sem, ugyanis a legtöbb ilyen anyag csak ipari komposztálókban bomlik le. Ha mindenképp kerülni akarod a műanyagot (helyes(!)), akkor béleld ki újságpapírral a szemetest, vagy használj olyan zacskót, ami eleve hulladék (lopj a nagyi 2000 darabos zacskógyűjteményéből, vagy ilyesmi)
Pót-szatyor: Természetesen egy (két-három?) textilszatyor nem hiányozhat egy öko-háztartásból (lehetőleg használt anyagból varrva), de ha véletlenül otthon hagytad (Te jó ég, hogy merészelted?!?! :) :) ), akkor nyugodtan vegyél egy műanyagot. Ezer féle képpen el lehet használni, még ha szemeteszsák lesz belőle is jobb, mint feleslegesen textilt, vagy a kevésbé strapabíró fajta papírt venni.
Bármi, amit rendelni kell:
Bambuszfogkefe, komposztálható mosogatószivacs, fa portörlő... tök jók. Ha van komposztod. Viszont ritkán kapni a sarki kisboltban vagy a nagybevásárlás során (néha azért igen, járj nyitott szemmel! :) ) marad a rendelés. Ha amúgy is rendelnél, az még oké, de csakúgy utaztatni szerencsétlent a nagy világban, nem túl szerencsés és sokkal nagyobb környezeti terheléssel jár, mint venni egy műanyagot és később kidobni a kukába.
Csokicsomagolás: Nemrég egyik kedvenc bloggerinám (nem sok van) vetette fel, hogy petíciót kéne indítani a pilóta keksz műanyagmentesítésére. Nos amennyiben kimérőssé tennék, akkor ez tök jó megoldás, de ha papírra térnek át, már kevésbé. A műanyag csomagolás mehet szépen a szelektívbe.. bár kétséges, hogy valóban újrahasznosítják, de összeségében a sorsa így vagy úgy rendezve lesz. A papírt jó esetben a komposztba teheted, esetleg a kályhába, ha nincs egyik se, akkor viszont koszosan, csokisan csak a kommunálisba mehet, tehát pont oda, ahova valószínűleg a műanyag is kerül.. végső soron tehát az egyetlen amit "nyerünk" az üzlettel annyi, hogy egy sokkal kevésbé gazdaságosan előállítható csomagolást haználtunk nagyjából 20 percig... nem hiszem, hogy megéri.
Lufi: Ez valójában kivétel, de - mivel úgy láttam, a "műnyagproblémakör" egyik főszereplője, - muszáj szóba hoznom. Egyre több helyen találni szuper, különleges, lebomló anyagból készülő lufikat. Ráadásul alig másfél-kétszeres áron, mint a sima lufit. Cserébe egy-két hónap alatt lebomlik, nem szemeteli tele a környezetet.
A probléma ezzel csupán annyi, hogy a sima lufi soha nem volt műanyag, hanem latex, ami valóban 1-3 hónap alatt bomlik le, akkor is ha ezzel reklámozzák, meg akkor is, ha nem. Az alatt a pár hónap alatt viszont ragadós, nyúlós borzalommá válik, amit ha kajának néz bármilyen állat, akkor elégrosszul járhat szegényke.
Szóval ha lufi, akkor legolcsóbb latex és maradjon a négy fal közt. :):)
Hagyjuk a műanyagmentességet a fenébe és térjünk vissza műanyag zacskókhoz?
Nyilván nem erről van szó. :)
Lufi: Ez valójában kivétel, de - mivel úgy láttam, a "műnyagproblémakör" egyik főszereplője, - muszáj szóba hoznom. Egyre több helyen találni szuper, különleges, lebomló anyagból készülő lufikat. Ráadásul alig másfél-kétszeres áron, mint a sima lufit. Cserébe egy-két hónap alatt lebomlik, nem szemeteli tele a környezetet.
A probléma ezzel csupán annyi, hogy a sima lufi soha nem volt műanyag, hanem latex, ami valóban 1-3 hónap alatt bomlik le, akkor is ha ezzel reklámozzák, meg akkor is, ha nem. Az alatt a pár hónap alatt viszont ragadós, nyúlós borzalommá válik, amit ha kajának néz bármilyen állat, akkor elégrosszul járhat szegényke.
Szóval ha lufi, akkor legolcsóbb latex és maradjon a négy fal közt. :):)
Műanyagmentesség: tévút vagy megoldás?
Akkor mi az igazság?Hagyjuk a műanyagmentességet a fenébe és térjünk vissza műanyag zacskókhoz?
Nyilván nem erről van szó. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése