MBTI, a személyiségteszt ami "nem működik", de jó

Szkeptikus ember vagyok. Mikor életemben először találkoztam az MBTI személyiségteszttel, pont olyan lelkesedéssel töltöttem ki, mint az összes többit és pont annyira is tartottam validnak az eredményt (semennyire).
A gondolat, hogy az emberiség közel 8 milliárd tagját mind be lehet dobozolni egy-egy néhány oldalnyi leírással rendelkező kis dobozba teljesen hiteletelenné tette számomra az egész rendszert; és, ami azt illeti bőven találtam olyan véleményeket neten, amik könnyedén alátámasztották ezt a prekoncepicómat.
Az MBTI valahogy mégis tovább piszkálta a csőrömet. Hogy miért? Azért, mert valahogy az ellenérvek kicsit mindig gyengébb talpakon álltak, mint a teljes Myers-Briggs modell…

Ha még sosem hallottált a Myers-Briggs típuselmééletről, akkor ajánlom, nézz utána, mielőtt továb olvasnál. Kezdésnek mondjuk itt.

Miért (nem) jó az MBTI?

Ha már olyan sok az ellenérv, nézzük végig őket.

A Forer-hatás

Ha bármilyen személyiség tipológia ellen kell érvet használni, a Forer-hatás a lehető legtriviálisabb és legyegyszerűbb választás.

“1948-ban Bertram Forer pszichológus személyiségtesztet töltetett ki hallgatóival, akik így abban a hitben olvasták a később kézhez kapott elemzést, hogy az a teszt eredményei alapján készült. Az alanyok értékelésének átlaga a szöveg pontosságáról (vagyis arról, mennyire illik rájuk) a 0-tól 5-ig terjedő skálán 4,26 volt. Valójában mindenki ugyanazt a – Forer által horoszkópokból összeollózott – szöveget kapta.’
(Wikipedia)

A Forer-hatás lényege, hogy az ember hajlamos bármilyen eléggé felületes és kellően homályos leírást magára érvényesnek találni, különösképp ha megbízik annak hitelességében.
Ezzel az “előnnyel” még azok a személyiség tesztek is szeretnek élni, amik amúgy hitelesek is lehetnének. Egyszerűen sokkal egyszerűbb, könnyebb és nagyobb sikert jelent néhány majd’ minden emberre igaz körmondatot leírni, mint olyan tényszerű és részletes leírást adni, amiben biztosan lesz olyan pont amivel az alany nem ért egyet.
Nem fogok hazudni, az MBTI típus leírások egy része is él ezekkel az eszközökkel.
Az én esetemben mégis pont ez volt az, ami először “megfogott” és elgondolkodtatott.
Nem; nem a “jééé, ez teeeljesen én vagyok” érzés, hanem épp ellenkezőleg az azonnali “hát, ez baromság” hatás.
Az igazság az, hogy bármelyik random kiválasztott horoszkóp vagy, “melyik disney-hercegnő lennél?” tipusú személyiség leírás jobban stimmel rám, mint az amit életemben először egy MBTI teszt eredményeként kaptam.
Ez pedig el gondolkodtatott: ha egy személyiség leírásban képesek olyan mondatokat megfogalmazni, ami enyire egyértelmű és ennyire _nem_ igaz mindenkire, akkor lehet, hogy abban van valami. Ugyanakkor persze felmerült a következő probléma, ami eléggé nehezen elhanyagolható, mégpedig, hogy rossz a tesztem eredménye, ez pedig egyetlen dolgot jelenthet.

Rosszak a tesztek

Ez az az ellenérv, ami ellen nem fogok tudni indokot mondani. Ugyanis nagyrészt tényleg azok, hogy miért arra később visszatérek.

A személyiség-teszt tévedés

Az MBTI alkalmatlanságáról szóló cikkek többsége teljesen jogosan hivatkozik a teszt megbízhatatlanságára, illetve arra, hogy a 16 személyiségtípus leírása pontatlan, túláltalánosító és teljesen alkalmatlan arra, hogy megbízhatóan előrejelezze, az egyén viselkedését bizonyos helyzetekben, vagy, hogy - utalva itt az MBTI biznisz egyik fő irányvonalára - milyen munkára alkalmas.
Az ellenérzés teljesen jogos, Az MBTI, mint az egyik legnépszerűbb személyiségtipológiai rendszer hatalmas üzletággá nőtte ki magát.
HR-es cégek tucatjai ígérik, hogy segítségével megtalálják a legjobb munkaerőt és a tréning piacon is virágoznak az MBTI alapú kommunikációs, vezetői és egyéb személyiségfejlesztő tréningek.
Én magam is találkoztam nem egy olyan kollégával, aki egy-egy ilyen tréningről használható tudás teljes hiányában jött haza, rossz esetben ráadásként egy fals típusbesorolással saját magáról.

Most, hogy kifejtettem, mennyire alkalmatlan az MBTI szinte mindenre, amire elvileg kitalálták, jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi az, amire jó?

Mielőtt erre válaszolnék, nézzük meg, mi is az MBTI alapja.

A kognitív funkciók

Idézve a Wikipédia ide vonatkozó szócikkéből:
“a MBTI elsősorban abból a szempontból próbálja osztályozni az embereket, miképp dolgozzák fel a külvilágból érkező információkat, és ennek alapján milyen általános döntési módszert alkalmaznak, azaz – kicsit faramuci kifejezésekkel, de rövidebben – milyen az „információfeldolgozó és döntési stílusuk".
Az MBTI tehát - bár a tesztek viselkedési mintázatokból dolgoznak és a személyiség leírások egy része is főként viselkedési stílusokat ír le -, valójában a gondolkodási módok, preferenciák mérésére szolgál.
Az MBTI nem azt mondja meg, hogy milyen emberek vagyunk, hanem, hogy milyen úton módon dolgozzuk fel az információkat. Egész egyszerűen arról szól, hogyan vagyunk “behuzalozva”, hogy működünk; de az, hogy ezzel a működési móddal mit kezdünk, csak rajtunk múlik.
Épp ezért megbízhatatlanok a tesztek, hiszen mérni a viselkedést a legkönnyebb, de azt, hogy hogy viselkedünk, millió egyéb tényező befolyásolja. Attól, hogy nevelésünk, érzékenységünk, egyéni élettörténetünk, stb miatt félénkek vagyunk és nehezen nyílunk meg társaságban, még nem leszünk introvertáltak.
Ha valaki gondolkodó, az nem jelenti sem azt, hogy nincsenek érzelmei, de még csak azt sem, hogy okos. Csupán azt “hivatott” jelezni, hogy elsősorban mi alapján milyen módszerekkel hoz döntéseket. A gondolkodó ember adatokban, tényekben, logikai összefüggésekben, “adatbázisokban” gondokodik, de ehhez ugyanúgy tud érzelmeket, embereket, erkölcsi értékrendet kötni, ahogy egy érző típus is képes logikus alapokra helyezni a döntéseit.

És itt el is érkeztünk a következő fő ellenérvhez

Az ember nem bináris

Tapasztalataim szerint ha az MBTI szóba kerül egy beszélgetésben a legelső ellenérv ami egyből felmerül, hogy az embereket nem lehet ilyen bináris “skálákon” mérni. Senki sem egyértelműen extrovertált, senki sem hoz csak érzelmek/tények alapján döntéseket, mindenki ezek valamilyen keveréke, szóval az egész rendszer úgy hülyeség ahogy van.

Nos az érvelés igaz.
Olyannyira igaz, hogy az MBTI és a kognitív funkciók elmélete konkrétan teljes mértékben kizárja azt a lehetőséget, hogy egy egészséges ember teljes mértékben extrovertált vagy introvertált legyen, vagy csak intuitív úton szerezzen információkat, ugyanis egészséges elme nem működhet úgy, hogy nem használja mindegyik funkcióját.

Az ember nagyjából annyira lehet csak gondolkodó, intuitív vagy épp introvertált, amennyire lehet csak balkezes.
A balkezességgel kapcsolatban mégis viszonylag ritkán merül fel az az ellenérv, hogy “ez hülyeség, senki sem használja csak az egyik kezét”



Ahogy a kezeink közül is mindkettőt használjuk, az MBTI preferenciák sem zárják ki, hogy a másik “betünk” ne működne tökéletesen.
Sőt, még csak az sem kizárt, hogy gondolkodó típusként többször, hozunk érzelmi alapú döntést, mint sem. Bár az agyunk nem erre van “behuzalozva”, az élet sok mindent felülír.
Ahogy a balkezeseket is át lehet szoktatni, hogy a jobb kezüket használják, ugyanígy előfordulhat, hogy egy erősebb funkciónkról lemondunk a gyengébb javára.
Más kérdés, hogy ez mennyire egészséges dolog.

Bizonyítékok


Ahogy írtam, szkeptikus ember vagyok, így elég nehezen fogadok el bármilyen olyan elméletet, aminek nincs tudományos, “kézzel fogható” alapja. Az MBTI esetében pedig még ennél is rosszabb a helyzet, ugyanis több kutatás is “bizonyította”, hogy az MBTI korlátozottan alkalmas a viselkedésünk előrejelzésére (ld feljebb), illetve szinte teljesen alkalmatlan bármilyen szakmai alkalmasság vizsgálatára.
Bevallom őszintén - mindenkinek kell valami hülyeség alapon - számomra sokáig az MBTI csupán hivatkozási alap volt, melyet bizonyos viselkedések leírására, megértésére ugyan - mintegy hobbi szinten - használtam, tudományos hitelességében egyáltalán nem hittem.
A klasszikus “Bár tudom, hogy hülyeség, de te tuti estp vagy” hozzállás.
Persze mondanom sem kell, hogy ez egy eléggé ellentmondásos helyzet.
Mi a fenének használ valaki egy elméletet amiben nem hisz?
A válasz pedig pofon egyszerű: mert működik. Igenis egyértelműen segített megérteni, hogy amit én így csinálok, az a párom miért csinálja amúgy. Hogy ami nekem fontos az a másiknak miért irreleváns… és még sorolhatnám.
A téma rettentő ingoványos. Adott egy száz éves elmélet, amit emberek százezrei használnak elégedettséggel, mellé cikkek tucatjai amik arról szólnak, miért rossz az elmélet, de valójában olyan elemeit cáfolják, amik nem is igazán képezik az elmélet alapját.
A 21. század emberének egyből megfordul a fejében, hogy ha Jungnak nem is, nekünk azért már akadnak eszközeink arra, hogy belelássunk az emberek agyába, akkor miért nem tesszük.

Nos, vannak akik megtették.
Dario Nardi eeg-vel vizsgálta a kísérletében résztvevők agyműködését különböző tevékenységek közben és összefüggést mutatott ki, hogy a különböző személyiség tipusoknál milyen agyterületek mutatnak aktivitást, különösen akkor amikor a személyek flow élményről számoltak be. (könyv itt)

Nem mondom, hogy ez a néhány vizsgálat egyértelműen minden cáfolatot felül ír, sőt, de azért jól mutatja, hogy  bár még mindig nem értjük teljesen az agyunk működését - az MBTI-nek a sok hátránya mellett azért van létjogosultsága.

...Ha másban nem is, abban biztosan, hogy kicsit elgondolkozzunk azon kik vagyunk és hogy működünk. 

Egy biztos, a jó személyiségteszt sosem börtön: ha balkezes vagy, az nem azt jelenti, hogy nem tudsz írni, csak azt, hogy ideje átvenned a ceruzát a másik kezedbe. :)

Megjegyzések